feb 102013
 

Hát akkor ezen a ponton most az egészet mégis újrakezdem,

mert levegőnek néztelek, de aztán kicsit túl sokat lélegeztem.

Belélegeztem valamit, ami már régóta benne volt a levegőben,

és végül csak belehaltam abba, hogy azt kiköhögtem.

És amúgy is jóval nagyobb volt már a nyomás, mint 10 az ötödiken Pascal,

mert, édes aranyom, te bizony jól szíven basztál,

de most egyáltalán nem ez a lényeg,

mert nem minden erről szól azért, csak az élet.

De bár szólna arról inkább, hogy ha az ember slamet már ma is írt,

azzal megásta a mai sírt, mert a költészet keltészta,

dagad, dagad, de igazából semmi, csak jó.

Szóval lássuk, hogy mi kell a fasza új léthez,

hogy mit tartok meg a régiből, miután az újból kihagylak téged.

Megtartom a gyerekkorom és még talán a kiskamasz énem,

jöhet a Beatles korszaka, de már pölö a Rolling Stones-é nem.

Kidobom, vagy legalábbis elfojtom a freudi ösztönöket szép némán,

de megtartom magát Freudot,

hogy aztén legyen mit tanulnom a bétékán.

Talán Budát is megtartom, de nem dobom ki tuti Pestet,

és megtartom a Jack Sparrow-t játszó Johnny Deppet.

És a balettozó Basch Petit is csak megtartom már mégis,

Fekete György magát dobatja ki, bár kidobtam volna én is.

Megtartom a pénteket, de kidobom a hétfőt,

kidobom az üres tejfölöspoharat, de megtartom a Képzőt,

meg a Színművészetit, kivéve, ha addigra a fűtéshez

már az ajtókat is szétfűrészelik.

Hamár kidobás, hát akkor én megadom a módját,

és kidobok a Lánchídról a Dunába egy rózsát.

Kidobok az országból egy rakat embert mielőtt teljesen meghibban,

de sajnos nem áll módomban megtartani

azt a félmilliót, aki már kint van.

Kidobom a kockát és megtartom a hasznot,

megtartom a poharat, de kidobom a taccsot.

A betlehemből megtartom a Jézuskát, de kidobom a kis kost,

megtartom a jófiút , de kidobom a fisfost.

Még nem dobom ki a terveimből a klasszika filológiát,

megtartom a cuki szamarakat, meg a sok szívszorító i-át.

A krimiből kidobom a gyilkost, de megtartom a filmet,

megtartom a ritmust, de kidobom a rímet.

Kidobom Hitlert, Sztálint meg Nérót,

de megtartom…nem, mégsem tartom meg Orbánt.

Kidobom az idővonalam, de az se lesz jó,

mert azzal kidobtam mindent, ami érdekes volt az életemben.

Amit biztos kidobok, az a fociközvetítésben az ismétlés,

amikor meglepő módon másodszor ismét les, de még mindig nem értem,

hogy az mit jelent.

Kidobom a négyest, vagy kidobom a hatost,

kettő az túlzás, de mindenképp megtartok egy villamost.

Várjunk, most mi van? Most akkor kidobtam a rímet?

Mindegy, már nem tudom, de ennyi elég is lesz.

Most megint vagyok, tehát nem gondolkodom,

csak kopoltyút növesztek a homlokomon,

hogy soha többet ne kelljen lélegeznem

ebben a feljavított szép új életemben.

Poetry Slam

Sorry, the comment form is closed at this time.